Sarah xx
A legjobb dolog amit Londonban szerettem, az mindig is a nagy piros buszok voltak. Tudom, hogy hülyeség, meg minden, de a baleset óta gyűlölök kocsit vezetni, így nekem csak a tömegközlekedés, vagy a gyalogolás maradt, de hát a rajtam lévő cipővel inkább lehetett ölni, mint járni.
Mondjuk a magassarkúkat a mai napig nem szeretem, de mégis felveszem őket, mert mindenki azt mondja, hogy jól állnak. Igen, tényleg sok logika szorult belém is.
Az ütemes rezgés ébreszt fel a gondolataimból. Csörgő telefon. Hurrá.
Fáradtan kotorásztam ki a készüléket a zsebemből. Olly neve villogott a képernyőn, de biztos voltam benne, hogy nem ő telefonál, ugyanis forgatás után/előtt/közbe soha nem szokott felhívni, max este, hogy rendeljek pizzát, mire haza ér.
-Ez gyorsan ment, Harry.-szóltam bele unottan a készülékbe, mire a vonal másik végén lévő srácnak elakadt a hangja.
-Honnan tudtad, hogy én vagyok?-Hallatszott a hangjából, hogy nagyon megleptem ezzel a húzásommal.
-Az nem lényeg, de úgy kb. 10 kislány fordult most felém, és azon vannak, hogy kikapják a telefont a kezemből.-néztem körbe összehúzott szemöldökkel, és igazam is volt: 10 tizennégy körüli csaj nézett engem. Csak Styles vezetéknevű Harry-k élnek Angliában, vagy mi a fene?
-Azok a rajongóink!-vágta rá. Hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.
-Bocs. Nem tudtam, hogy kölykökből áll a rajongó táborotok.-húztam el a számat, mire a lányok még jobban nézni kezdtek. Ekkor döntöttem úgy, hogy leszállok, bár még sokat kellett gyalogolnom hazáig, inkább az, mint a tinipicsák öldöklő tekintete.
Senki nem értsen félre, szeretem a gyerekeket, de azért tizennégy-tizenöt évesen nem kéne úgy kinézni, ahogy egy húsz éves modell. Oké egy kis smink, egy szép szoknya, de a centiméter vastagságú vakolat, a vörös rúzs, és a segg fölé érő ruha már sok(k).
-Add Olly-t!-utasítottam Harry-t, miközben leszálltam a buszról.
Hangos csattanás hallatszott a másik oldalról. Elkaptam a fülemtől a telefont, és a fülemhez kaptam a kezemet.
-ZOEEEEEEEEE!-hallottam a bátyám hangját. Nem gáz, hogy a managment azt mondta neki, hogy kímélje a hangját, ő mindig így kezdi a telefon beszélgetéseinket. Meg úgy általában mindenféle beszélgetésünket.
-El tudsz ugrani értem, és haza dobni? Mert hála Harry-nek majdnem megöltek a "rajongói" pusztán a szemükkel.-röhögtem fel kínosan, ugyanis tényleg pár tizenéves miatt szálltam le a buszról. Olly-tól örököltem a logikámat. Ahhoz képest, hogy nem is a rokonom igazából... Jól van, Zoe. Ügyes vagy.
-Öhm... Hogy is mondjam.... Nem.-vágta rá a srác, de én csak a szememet forgattam.-Hívj egy taxit! Vagy szállj fel a következő buszra!-sorolta a lehetőségeket.
-Inkább küld el Styles-t értem, ha már ilyen kellemes helyzetbe hozott.-vágtam rá, mire csönd lett a vonal másik végén.
-Úton vagyok, Ő felsége!-ordította a háttérből Harry. Na, ezt megkaptam.
Majdnem fél óráig rohadtam a megállóban, mire a gyereknek sikerült oda érnie. Szépen lassan, mondhatni csiga tempóban leparkolt előttem, majd még lassabban lehúzta az ablakot.
A jobb kezét nekitámasztotta a keret sarkába, és kacéran mosolygott:-Kéne egy fuvar, baby?-húzogatta a szemöldökét.
-Ne játszd a fejed, Styles.-ültem be mellé az anyós ülésre.
-Gondoltam ha már így ide rendeltél kajálhatnánk valamit.-lépett rá a gázra, mire én bekötöttem magamat.
-Oké. Te fizetsz.-egyeztem bele az ajánlatba, hisz ebédet mondott, nem randit.
Ahogy bámultam ki az ablakon, Harry folyamatosan nyomta a rizsát mindenféle értelmetlen dologról. Mondjuk lehet, hogy csak nekem tűnt annak, hisz csak egy-egy részét kaptam el.
-Mi az, hogy nem akarsz kijönni a temetőbe?!-ordított anyám velem, miközben az autót kormányozta.
Utáltam azt a helyet, hisz a családom tagjainak a nagy része halott volt, így mindig csak a sírás kerülgetett a sírok között.
-Sajnálom, de nem akarok a halott nagyszüleim sírja előtt állni kisírt szemekkel!-vágtam rá, és éreztem, ahogy a szemem megtelik könnyekkel. Már a gondolatától is kirázott a hideg, és egyszerűen nem tehettem róla.
-Fogsz te még az én sírom előtt állni!-nézett rám dühösen.
Két nap múlva meghalt.
Lehunyt szemmel sóhajtottam egyet, és Harry felé fordultam:-Még mindig nem magyaráztad meg.-jelentettem ki fáradtan. Hihetetlenül kába voltam, mint általában. A gyógyszerek átka. Életben tartanak, de három kávé után is úgy érzed magadat, mint a mosott szar.
-Mit?-nézett rám egy pillanatra, majd vissza kapta a tekintetét az útra.
-A lemezt. Miért vetted meg Olly lemezét?-bámultam rá folyamatosan. Magyarázatot követeltem arra az értelmetlen helyzetre.
Harry rám emelte a tekintetét, és vissza bámult rám. Hosszú másodpercekig nézett, mire én kissé oldalra pillantottam. Egy busz jött velünk szemben. A pulzusom az ekebe szökött.
-Hazza!-ordítottam rá a srácra, miközben ő oldalra rántotta a kormányt. Kb. öt centivel húztunk el a busz mellett.
Kikerekedett szemekkel kapkodtam a levegőt, majd Harry-re néztem. Ő is rám pillantott, majd elröhögtük magunkat.
-Ez közel volt!-nevetett jó ízűen, mintha mi sem történt volna.
-Gondolod?-néztem rá kuncogva. Hatalmas vigyor ült ki az arcára, majd összehúzta a szemöldökét.
-Hazza-nak szólítottál!-pillantott rám zavartan, de az előbbiből tanulva visszakapta a tekintetét az útra.
-Stressz helyzet. Felejtsd el.-legyintettem, bár legbelül nagyon zavarba voltam. Ez olyasféle nyelv botlás volt, nem szándékos.
-Nyugodtan hívhatsz így.-mosolygott lágyan. Látszott rajta, hogy tetszik neki a nyelv botlásom.
Tessék Zoe! Félre mondasz két-három betűt, és máris új becenevet adtál egy világsztárnak! Mondjuk, még mindig a Yeti vezet, azzal a különbséggel, hogy az nem nyelv botlás volt, hanem egy üveg Jim Beam.
-Nekem jobban tetszik a Styles.-vontam meg a vállamat.
Miközben leállította a kocsi motorját a parkolóban, rám nézett.-Ha a pláza közepén azt akarod, hogy egy csapat lány ránk támadjon, nyugodtan hívj így.-tette fel a napszemüvegét. A nap ugyan rohadtul nem sütött se a parkolóban, se a plázában, se baj. Mr. Világsztárnak elnézzük.
Ahogy a nagy épület középső szintjén sétáltunk (Harry néha nekem-nekem jött), egyszerre feltűnt, hogy milyen üres minden. Alig tengett pár ember az egyes boltokban, és még a kajáldánkál sem volt sor, ami viszont eléggé meglepett, ugyanis azaz a hely, ahol még egy kóláért is 20 percet kellett várnod.
-Na, mit eszünk? Pizza vagy KFC?-álltam meg a hatalmas kör alakú helység közepén, ahonnan minden ""éttermet"" látni lehetett.
Harry nagy nehezen levette a szemét a telefonja képernyőjéről, és körbe pillantott a kajálákon, majd megvonta a vállát.-Nemtom.-mondta végül.
-Kösz a segítséget, Hazz.-forgattam a szememet, majd elindultam a Pizzázó felé, de mikor visszanéztem Harry még mindig ugyan ott álldogált, a mobiljával a kezében.
Visszacaplattam a sráchoz, és egy egyszerű mozdulattal megfogtam a csuklóját, és a kiszemelt étterem felé kezdtem húzni.
-Tudok menni magamtól is!-szólt rám sértődötten, mire én elengedtem a kezét. Azzal a lendülettel eltaknyolt a padlón.
-Veszem észre.-néztem le rá, majd a fejemmel intettem neki, hogy jöjjön. Nem segítettem fel, hagytam, hogy magától tápászkodjon fel. Ha a telefonját képes naphosszat nyomkodni, akkor fel is bír állni.
Majdnem két órát elcsesztünk a bevásárlóközpontban, csak kajálással. Igen, képes vagyok ennyire lassan enni, ugyanis vagy fél óra volt az, mire kisült az általam választott pizza, és még meg is kellett várni, hogy kissé kihűljön. Szóval így már sokkal barátságosabb az a kettő óra hossza, de egyébként ezt az időt leginkább elbeszéltük.
Harry-nek konkrétan olyan szó fosása volt, hogy az nem igaz. Csak mondta, mondta, és mondta, miközben én szorgalmasan bólogattam/felnevettem/sajnálkoztam.
Ahhoz képest, hogy amit a boltban gondoltam róla, egészen jó fej srácnak tűnt. Úgy értem, egy teljesen normális 19 éves gyerek, kisebb rajongó táborral a háta mögött.
.jpg)
Elmesélte, hogy milyen volt, mikor Párizsba lerohanták őket, az MSG koncertjüket Ed-el, és stb.
Mondjuk a korához képest eléggé sok mindent lerakott arra a bizonyos asztalra, ez semmit nem változtatott azon a tényen, hogy teljesen ugyan olyan volt, mint a legtöbb fiú barátom. Perverz, aranyos, és vicces. Ahogy mondtam, mint egy átlagos 19 éves.
-Nincs kedved bemenni a városba? Lassan úgy is sötétedik.-dobta ki a szemetet a kukába, és visszarakta a tálcákat a helyére.
-Olly aggódni fog... de tudod mit?-néztem rá.-Leszarom.-emeltem fel a kezemet.
Oké, a pizzán kívül még egy kis pohár sör is lement. Úgy kettő korsó. Vagy volt az öt is?
Harry ott hagyta a pláza parkolójában a kocsit, és elindultunk gyalog a városba. Céltalanul bolyongtunk mindenfele: a parton, a városközpontba, és pár bárba is benéztünk.
Összességében nagyon jól elvoltunk, ugyanis a piától (sajnos, nem sajnos) én is megnyílok, így a mellettem
sétáló srác örömére belőlem is dőlt a szó rendesen.
-...aztán meg Olly ott állt előttem egy szál pöcsben. Hozzátenném, hogy mögöttem egy egész stáb volt, 3 kamerával.-röhögtem, mire Hazza is felnevetett.
A következő pillanatban megállt a sarkon, és körülnézett.-Merre?-pillantott rám kérdőn.
Szépen lassan körbe néztem, majd megvontam a vállamat. Ekkor sikítás, és ordítozás hallatszott mögülünk, mire Harry ijedten kapta oda a tekintetét. Félt, hogy a rajongók észrevették, de a felénk futó három alak közel sem hasonlított rajongókhoz. Inkább három huszonéves srácnak tippeltem volna őket.
-ZOEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!-ismertem fel a felém szaladó Olly szokásos ordítozását.
-Na, emlegetett szamár.-gondoltam.
A srác a rohanásban felszedett lendületével rám vetette magát, és hatalmas taknyoltunk, akárcsak Hazza a plázában.
-Úton vagyok, Ő felsége!-ordította a háttérből Harry. Na, ezt megkaptam.
Majdnem fél óráig rohadtam a megállóban, mire a gyereknek sikerült oda érnie. Szépen lassan, mondhatni csiga tempóban leparkolt előttem, majd még lassabban lehúzta az ablakot.
A jobb kezét nekitámasztotta a keret sarkába, és kacéran mosolygott:-Kéne egy fuvar, baby?-húzogatta a szemöldökét.
-Ne játszd a fejed, Styles.-ültem be mellé az anyós ülésre.
-Gondoltam ha már így ide rendeltél kajálhatnánk valamit.-lépett rá a gázra, mire én bekötöttem magamat.
-Oké. Te fizetsz.-egyeztem bele az ajánlatba, hisz ebédet mondott, nem randit.
Ahogy bámultam ki az ablakon, Harry folyamatosan nyomta a rizsát mindenféle értelmetlen dologról. Mondjuk lehet, hogy csak nekem tűnt annak, hisz csak egy-egy részét kaptam el.
-Mi az, hogy nem akarsz kijönni a temetőbe?!-ordított anyám velem, miközben az autót kormányozta.
Utáltam azt a helyet, hisz a családom tagjainak a nagy része halott volt, így mindig csak a sírás kerülgetett a sírok között.
-Sajnálom, de nem akarok a halott nagyszüleim sírja előtt állni kisírt szemekkel!-vágtam rá, és éreztem, ahogy a szemem megtelik könnyekkel. Már a gondolatától is kirázott a hideg, és egyszerűen nem tehettem róla.
-Fogsz te még az én sírom előtt állni!-nézett rám dühösen.
Két nap múlva meghalt.
Lehunyt szemmel sóhajtottam egyet, és Harry felé fordultam:-Még mindig nem magyaráztad meg.-jelentettem ki fáradtan. Hihetetlenül kába voltam, mint általában. A gyógyszerek átka. Életben tartanak, de három kávé után is úgy érzed magadat, mint a mosott szar.
-Mit?-nézett rám egy pillanatra, majd vissza kapta a tekintetét az útra.
-A lemezt. Miért vetted meg Olly lemezét?-bámultam rá folyamatosan. Magyarázatot követeltem arra az értelmetlen helyzetre.
Harry rám emelte a tekintetét, és vissza bámult rám. Hosszú másodpercekig nézett, mire én kissé oldalra pillantottam. Egy busz jött velünk szemben. A pulzusom az ekebe szökött.
-Hazza!-ordítottam rá a srácra, miközben ő oldalra rántotta a kormányt. Kb. öt centivel húztunk el a busz mellett.
Kikerekedett szemekkel kapkodtam a levegőt, majd Harry-re néztem. Ő is rám pillantott, majd elröhögtük magunkat.
-Ez közel volt!-nevetett jó ízűen, mintha mi sem történt volna.
-Gondolod?-néztem rá kuncogva. Hatalmas vigyor ült ki az arcára, majd összehúzta a szemöldökét.
-Hazza-nak szólítottál!-pillantott rám zavartan, de az előbbiből tanulva visszakapta a tekintetét az útra.
-Stressz helyzet. Felejtsd el.-legyintettem, bár legbelül nagyon zavarba voltam. Ez olyasféle nyelv botlás volt, nem szándékos.
-Nyugodtan hívhatsz így.-mosolygott lágyan. Látszott rajta, hogy tetszik neki a nyelv botlásom.
Tessék Zoe! Félre mondasz két-három betűt, és máris új becenevet adtál egy világsztárnak! Mondjuk, még mindig a Yeti vezet, azzal a különbséggel, hogy az nem nyelv botlás volt, hanem egy üveg Jim Beam.
-Nekem jobban tetszik a Styles.-vontam meg a vállamat.
Miközben leállította a kocsi motorját a parkolóban, rám nézett.-Ha a pláza közepén azt akarod, hogy egy csapat lány ránk támadjon, nyugodtan hívj így.-tette fel a napszemüvegét. A nap ugyan rohadtul nem sütött se a parkolóban, se a plázában, se baj. Mr. Világsztárnak elnézzük.
Ahogy a nagy épület középső szintjén sétáltunk (Harry néha nekem-nekem jött), egyszerre feltűnt, hogy milyen üres minden. Alig tengett pár ember az egyes boltokban, és még a kajáldánkál sem volt sor, ami viszont eléggé meglepett, ugyanis azaz a hely, ahol még egy kóláért is 20 percet kellett várnod.
-Na, mit eszünk? Pizza vagy KFC?-álltam meg a hatalmas kör alakú helység közepén, ahonnan minden ""éttermet"" látni lehetett.
Harry nagy nehezen levette a szemét a telefonja képernyőjéről, és körbe pillantott a kajálákon, majd megvonta a vállát.-Nemtom.-mondta végül.
-Kösz a segítséget, Hazz.-forgattam a szememet, majd elindultam a Pizzázó felé, de mikor visszanéztem Harry még mindig ugyan ott álldogált, a mobiljával a kezében.
Visszacaplattam a sráchoz, és egy egyszerű mozdulattal megfogtam a csuklóját, és a kiszemelt étterem felé kezdtem húzni.
-Tudok menni magamtól is!-szólt rám sértődötten, mire én elengedtem a kezét. Azzal a lendülettel eltaknyolt a padlón.
-Veszem észre.-néztem le rá, majd a fejemmel intettem neki, hogy jöjjön. Nem segítettem fel, hagytam, hogy magától tápászkodjon fel. Ha a telefonját képes naphosszat nyomkodni, akkor fel is bír állni.
Majdnem két órát elcsesztünk a bevásárlóközpontban, csak kajálással. Igen, képes vagyok ennyire lassan enni, ugyanis vagy fél óra volt az, mire kisült az általam választott pizza, és még meg is kellett várni, hogy kissé kihűljön. Szóval így már sokkal barátságosabb az a kettő óra hossza, de egyébként ezt az időt leginkább elbeszéltük.
Harry-nek konkrétan olyan szó fosása volt, hogy az nem igaz. Csak mondta, mondta, és mondta, miközben én szorgalmasan bólogattam/felnevettem/sajnálkoztam.
Ahhoz képest, hogy amit a boltban gondoltam róla, egészen jó fej srácnak tűnt. Úgy értem, egy teljesen normális 19 éves gyerek, kisebb rajongó táborral a háta mögött.
.jpg)
Elmesélte, hogy milyen volt, mikor Párizsba lerohanták őket, az MSG koncertjüket Ed-el, és stb.Mondjuk a korához képest eléggé sok mindent lerakott arra a bizonyos asztalra, ez semmit nem változtatott azon a tényen, hogy teljesen ugyan olyan volt, mint a legtöbb fiú barátom. Perverz, aranyos, és vicces. Ahogy mondtam, mint egy átlagos 19 éves.
-Nincs kedved bemenni a városba? Lassan úgy is sötétedik.-dobta ki a szemetet a kukába, és visszarakta a tálcákat a helyére.
-Olly aggódni fog... de tudod mit?-néztem rá.-Leszarom.-emeltem fel a kezemet.
Oké, a pizzán kívül még egy kis pohár sör is lement. Úgy kettő korsó. Vagy volt az öt is?
Harry ott hagyta a pláza parkolójában a kocsit, és elindultunk gyalog a városba. Céltalanul bolyongtunk mindenfele: a parton, a városközpontba, és pár bárba is benéztünk.
Összességében nagyon jól elvoltunk, ugyanis a piától (sajnos, nem sajnos) én is megnyílok, így a mellettem
sétáló srác örömére belőlem is dőlt a szó rendesen.
-...aztán meg Olly ott állt előttem egy szál pöcsben. Hozzátenném, hogy mögöttem egy egész stáb volt, 3 kamerával.-röhögtem, mire Hazza is felnevetett.
A következő pillanatban megállt a sarkon, és körülnézett.-Merre?-pillantott rám kérdőn.
Szépen lassan körbe néztem, majd megvontam a vállamat. Ekkor sikítás, és ordítozás hallatszott mögülünk, mire Harry ijedten kapta oda a tekintetét. Félt, hogy a rajongók észrevették, de a felénk futó három alak közel sem hasonlított rajongókhoz. Inkább három huszonéves srácnak tippeltem volna őket.
-ZOEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!-ismertem fel a felém szaladó Olly szokásos ordítozását.
-Na, emlegetett szamár.-gondoltam.
A srác a rohanásban felszedett lendületével rám vetette magát, és hatalmas taknyoltunk, akárcsak Hazza a plázában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése