Sarah xx
ui.: bocsánat, kissé szürke lett a rész. nagyjából minden értelemben...
-Igeeeeen?-húztam meg a magánhangzót, miközben értelmetlenül meredtem az előttem álló srácra, akinek a képére ráfagyott a kisfiús mosolya.-Öhm... Ismerjük egymást?-pislogtam rá értetlenül, miközben megnyaltam az alsó ajkamat.
-Harry vagyok!-mondta szinte kiáltva a boldogságtól, de nekem csak összeszaladt a szemöldököm.
Most vagy dokik nem mondták, hogy a daganatom a memória részemig elért volna, vagy tényleg nem ismerek egy Harry-t sem.-Bocsi, de nem ismerek Harry-t.-mondtam ki hangosan a gondolatmenetem végét, mire a srác először összehúzta a szemöldökét, majd felröhögött, és a kezét nyújtotta.
-Persze, hisz még nem találkoztunk.-fogta meg a kezemet, és lágyan megszorítva megrázta.-Harry Styles.-vigyorgott. Hogy bír ennyit mosolyogni?!?
Én is megráztam az ő kezét.-Zoe Collins.-mutatkoztam be, bár felesleges volt.
Eléggé össze voltam zavarodva, hisz fogalmam sem volt 1. ki ez a srác? 2. honnan tudja a nevem? 3. miért ilyen helyes?. Szóval volt egy pár megválaszolatlan kérdésem.
-Várjunk.-emeltem fel a kezemet.-Te honnan tudod a nevemet?-pislogtam rá értetlenül, miközben a választ várva az ajkamat harapdáltam.
-Olly jó haverom.-villantotta meg ismét a kacér mosolyát.
Már majdnem a "Ezek a mosolyok görcsös rángások?" kérdést is feltettem, mikor valami leesett. Nem, nem a valóságban, hanem a fejemben: Olly legtöbb """jó"""" barátját vagy ismerem, vagy már beszéltem velük telefonon, mikor a bátyám éppen evett/aludt/a barátnőjét kefélte, szóval a srácnak ez lehet a sokadik hazugsága ez alatt a pár perces beszélgetés alatt.
-Tényleg?-vontam fel a szemöldökömet karba tett kézzel.-Jellemezd Olly-t négy szóban.-adtam fel neki a feladatot, ugyanis a tesóm haverjainak a 99%-a hallotta már ezt a viccemet.
-Fogyatékos yeti két csokival.-mondta büszkén Harry, mire nekem leesett az állam.
Akkor tényleg az igazad mondta.
-És néha kiszoktad egészíteni a 'kalapban' szóval ezt a szép kis szólásodat.-tette hozzá büszke vigyorral a képén.
-Oké, ezt a kört te nyerted Styles.-gondoltam, majd a kezébe nyomtam az albumot.-Arra van a pénztár.-mutattam a hátam mögé, mire Harry elkomorodott.
-Ennyi?-tárta szét a karját kérdőn, nekem pedig összeszaladt a szemöldököm.
-Mit akarsz még? Ingyen csókokat a füled mögé?-értetlenkedtem. Felnevetett a megjegyzésemen, de nem tűnt túlságosan szórakozottnak. Még a nevetésében is komorság volt.
Megvonta a vállát:-Most, hogy így említetted...-vigyorgott kacéran.
-Majd szólok Olly-nak, hogy adjon neked.-vigyorogtam vissza, majd egy csókot küldtem neki a levegőbe, és tovább álltam két sorral.
A pénztár mellett álló kolléganőim (névszerint: Amanda, Lilly és Molly) leesett állal néztek engem. Harry képén is ráfagyott a döbbent mosolya.
-Hát ezt megkaptad drágám.-kuncogtam magamban, miközben tovább rendezgettem a lemezeimet.
Őszintén büszke voltam magamra azért, amiért így bebírtam szólni egy ilyen helyes srácnak. Piros pont Zoe!
-Azért még felhívhatnál!-kiáltott vissza Harry az ajtóból, valami utolsó próbálkozásféleképpen.-Tesódnak meg van a számom!-tette hozzá, de szerintem rögtön meg is bánta.
-Azt gondoltam.-nevettem, mire a srác beleharapott az alsó ajkába, és eltűnt.
Ahogy a CD-ket rendezgettem, szinte teljesen elmélyedtem a gondolataimban, mégis néha meg-meg álltam egy-egy borítót tanulmányozni.
Sok lemez volt már a kezemben, de a legtöbb eléggé sablonos: általában az énekesek vannak rajtuk, egész alakban, vagy csak a fejük, és mellette valami snassz szöveggel a lemez címe. Csak néhány tűnik ki a tömegből, jellegzetes mintáival, és stílusával.
Éppen egy ilyen akadt a kezemben. Egy összetört kocsi, aminek a törött részéből furcsa, színes minták jönnek ki. Hm. Hasonlított a szüleim kocsiára, de meglehet, hogy csak azt képzeltem.
Mindenesetre az aznap esti képek mind örökre a memóriámba égtek: apám halott teste; a mentők; az igazi bátyám, ahogy fogja magát, és összecuccol; Olly fájdalmas arca, miközben próbál nyugtatni... Senkinek nem kívánnám azt a fájdalmat.
-Blake, hova mész?!-sikítottam az emlékeimben a vér szerinti testvérem után.
-El.-mondta kurtán, majd összehúzta a táskáján a cipzárt.-Nem fognak semmit sem a nyakamba sózni.-vágta be maga mögött az ajtót.-Főként nem téged.-nézett rám lesajnálóan, majd a bejárat felé igyekezett. Olly már azon volt, hogy be húz neki, de mit tehetett volna? Ugyan akkor már 20-at töltötte, fele olyan erős sem volt, mint Blake, aki a katonaságnál dolgozott.
Hallottam ahogy a bátyám bevágja a kocsi ajtót is, majd elhajt.
Ezek voltak az utolsó emlékeim a "család" szóról, de talán nem is baj. Az egyetlen előnye volt annak, hogy nem volt senkim: megtanultam gondoskodni magamról, és azt is, hogy hogyan vigyázzak az életemre, legalább a szüleim kedvéért.
-Zoe!-zökkentett ki Lilly a gondolataimból.-Az a srác az előbb...-kezdte, de én félbeszakítottam.
-Tudom, jól beszóltam neki.-húztam el a számat. Eddig tartott az élvezet. Már meg is bántam.
-Öhm... Tudod, hogy ki volt ő?-pislogott rám a lány, mire nekem összeszaladta szemöldököm.
-Egy helyes srác valahonnan az Egyesült Királyságból.-vonta meg a vállamat, majd gyorsan kiegészítettem:-Egy helyes srác valahonnan az Egyesült Királyságból, aki ismeri Olly-t, és úgy néz ki, hogy futólagosan engem is.-mondtam. Lilly nagyot nyelt.
-Ő Harry Styles volt.-mondta ki a srác nevét, de nem esett le. Fogalmam sem volt, hogy mit akar ezzel mondani.
Igen Styles volt a gyerek neve. Furcsa név párosítás, de jól cseng. Mi ezzel a baj?
-Éééés?-értetlenkedtem tovább, de Lilly inkább nem mondott semmit, csak kutakodni kezdett a lemezek között.
Eltartott vagy öt percig, mire megtalálta a megfelelő darabot, hisz ő a pénztáros, nincs túl nagy gyakorlata a cím/előadó/kiadó/kiadás éve főszavakból álló keresgélésben.
Végül felmutatott egy CD-t, ami egészen ismerősen festett. Gondolom sokan vették már. Igen, meg van! A sok tini picsa, akik általában bevonultak, és felvásárolták a fél készletünket csak ebből az egy lemezből.
-Ő volt az, nem?-mutatott a kis képre Lilly.
Átlagos borító volt, ahogy mondtam: az előadók valami hülye pózban, és a szöveg egy eléggé furcsa stílussal felírva, de ahogy közelebbről megnéztem a képet, rájöttem, hogy Lilly-nek igaza van. Tényleg Harry volt a bal szélső "előadó".
-Akkor ő most énekes?-szaladt fel a szemöldököm, mire az előttem álló lány bólintott.-És én szépen szólva elküldtem melegebb éghajlatra?-fordítottam el a fejemet a kicsit. Lilly megint bólintott.-Na. Szép volt Zoe.-dicsértem meg magamat gondolatban.-Ohh. Akkor ezért volt ilyen helyes.-tettem hozzá magamban. Így már minden sokkalta világosabb volt.
Szóval ezért volt olyan biztos abban, hogy ismerem, és ezért lepődött meg annyira, mikor halvány lila gőzöm sem volt, hogy kicsoda is ő. Mondjuk, nem csoda, hogy nem tudtam. Nem bírom a fiú bandákat, ha meg mégis, akkor az tuti a Green Day, vagy a Korn.
Már csak az volt a kérdés, hogy ez most mit változtat a kérdésen: fel hívjam, vagy sem?
Azt hiszem, hogy ez eddig is egyértelmű volt. Nem fogom, bár nem változtat semmit a nyálas fiúbandája azon, hogy helyes, mégsem hívom fel. Hagyom, had könyörögje ki Olly-nál a telefonszámomat, aztán meglátjuk, hogy mi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése